Kicsi a bors de Eachine

Kibontottam a csomagot és néztem, ami elém tárult. Hmm ez nem túl jó minőségű, hú de rossz a festés. Erről nem lehet levenni a propeller védő keretet, mi lesz ha eltörik? Csak két darab tartalék propeller, na ezek gyorsan el fognak fogyni. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor megláttam az Eachine H8 mini-t. Kicsit a csalódás érzése fogott el, jó hogy olcsó, na de miért néz ki ilyen gagyinak? Nem tudom miért gondoltam ezt, de az MJX X600 mellett úgy nézett ki, mint valami fejlődésben visszamaradt házi kedvenc. Az érzés egy csapásra elmúlt, amint bekapcsoltam és azóta is tart a szerelem.

Mitől olyan jó az Eachine? Nehéz megfogalmazni, nem lehet egyetlen dolgot kiemelni. A váz olcsó anyagokból épül fel, az akkumulátort alig lehet begyömöszkélni a helyére, hajlik az alja. A festés nem túl szép, valahogy körbe lengi a spórolásszag, amely egy csapásra célszerűségbe csap át, amint az ember ráadja a delejt. A kis gép feléled és egy csapásra megfeledkezünk mindenről, amit eddig gondoltunk. Az olcsó műanyag hirtelen ruganyos, ellenálló anyaggá válik, a gép gyakorlatilag törhetetlen. A propeller védő harmadkörök (itt nem ölelik körbe 360 fokban a propeller lapátokat, mint a Hubsanon) egyszerűen nem tudnak eltörni, pedig volt olyan hogy 3 méterről az élére esett a gép, majd oldalra elpattant, megütve a falat, leborított egy kávésbögrét, ami ráesett. Az eredmény: semmi, repült tovább. Néha elgörbül a propellervédő, ekkor egy mozdulattal visszaigazítjuk és mehet tovább a móka.

Tovább a quadkopter.blog.hu cikkére...